ROMA 20mm 2022 - Bodó Balázs

Santo Stefano Rotondo al Celio | Roma 20mm 2022

A Santo Stefano Rotondo-ban először tavaly, a Palazzo Falconieri örökségvédelmi dokumentálása közben jártam. Idén a magyarok templomát egyik nap végén sikerült hazafelé útba ejtenünk, de a meleg és a fáradt lábak ellenére kicsit még sietnünk is kellett, hogy zárás előtt még be tudjunk pillantani a különleges belső térbe. Tavaly két kollégám – akik körtemplomok kutatásával foglalkoznak, valamint a kortemplom.hu oldalt is szerkesztik – említette egyik szabadnapunkon, hogy ide mindenképp ki szeretnének menni. Innen jött az ötlet, hogy megkérjem Varga Gézát – akinek a fentiek miatt már van ebben rutinja – egy rövid ismertető megírására:

A San Stefano Rotondo templom több szempontból is érdekes ókeresztény szakrális épület. Különlegesége, hogy a 15 század óta - amikor is a pálos rend birtokába került a Celio dombon álló körtemplom - mind a mai napig magyar vonatkozású templomnak tekinthető. Emellet a centrális kialakítású ókeresztény templom egy olyan szakrális tér amely centralitása ellenére nem memoriális hanem gyülekezeti funkciót töltött be és így párhuzamba állítható az Árpád-kori körtemplomokkal vagy más néven rotundákkal.

Közép-Európában, azon belül is a Magyar Királyság területén kiemelkedően nagy számban épültek rotundák az Árpád-kor folyamán. A Kárpát medence területéről több mint 150 emlékről van tudomásunk. Ezek közül több még ma is megtekinthető. Legismertebbek közé tartozik az ösküi, a kallósdi, a nagytótlaki vagy a szalonnai rotundák. Azonban régészeti feltárásoknak köszönhetően tudjuk, hogy olyan városokban is álltak rontundák, mint Veszprém, Eger, Miskolc vagy éppen Gyulafehérvár. Ezeknek a templomoknak a mérete azonban eltörpül a római San Stefano Rotondo-tól és a téralakitásuk is jóval egyszerűbb, nem bazilikális szerkesztésűek. Azonban közös bennük, hogy centralitásuk ellenére alapvetően nem csak memoriális térként, hanem egyszerű gyülekezeti templomként is funkcionáltak.

I first visited Santo Stefano Rotondo last year while documenting the Palazzo Falconieri. This year, at the end of one day, we managed to reach the Hungarians’ church just in time, but despite the hot weather and tired legs, we had to hurry a bit to get a glimpse into the special interior before closing. Last year, two of my colleagues – who do research on round churches and also edit kortemplom.hu – mentioned on one of our days off that they would definitely like to go out here. Hence the idea to ask Géza Varga, who already has a routine for this, to write a short description:

The Church of San Stefano Rotondo is an early Christian sacred building that is interesting in many aspects. Its speciality is that since the 15th century – when the round church on Celio hill came into the possession of the Pauline order – it can be considered a Hungarian-related church. In addition, the centrally designed early Christian church is a sacral space which, despite its centrality, served not a memorial but a congregational function and can thus be paralleled with the Árpádian circular churches or rotundas.

In Central Europe, especially in the territory of the Kingdom of Hungary, an outstanding number of rotundas were built during the Árpádian period. We know of more than 150 monuments from the Carpathian Basin. Several of them can still be viewed today. The most well-known are the rotundas in Öskü, Kallós, Nagytótlak or Szalonna. However, thanks to archeological excavations, we know that there were rotundas in cities such as Veszprém, Eger, Miskolc or Gyulafehérvár. However, the size of these churches is dwarfed by the Roman San Stefano Rotondo, and their spatial design is also much simpler, with no basilica construction. What they have in common, however, is that despite their centrality, they basically functioned not only as a memorial space but also as a simple congregational church.

ROMA 20mm 2022 - Tue, June 21, 2022 - 20mm, photography, travel

Piazza Papa Pio XII | Roma 20mm 2022

Mint azt a vatikáni bejegyzésnél említettem, mindjárt az első nap improvizálni kellett kicsit: az Angyalvártól a Vatikánig vezetett az út. Ugyan nem teljesen egyenesen: egy rövidke kitérővel asztalt foglaltam a Borgo egyik kis éttermében (Rione XIV), ahová tavaly június óta – amikor tehetem –, vissza-visszatérek. Természetesen nap közben a Szent Péter előtti tér (mely a 20. század második felében kiépült felvezető út után is három eltérő szakaszra osztható) tömve van emberekkel. Jellemzően hossszú sor a biztonsági kapuk előtt és ezen felül is sok nézelődő mindenhol máshol.

Viszont ez estére megváltozik. Az emberek eddigre már átmennek vagy a Trasteverére vagy maradnak a Tevere másik oldalán. A borgo-i vacsorát követően úgy döntöttem, hogy egy kis kitérővel újra végigsétálok a Via della Conciliazione-n, immár kora esti megvilágításban. Tavaly nyáron két naplementét is volt szerencsénk végignézni a Palazzo Falconieri loggiájának tetejéről (Róma talán legjobb kilátópontjáról), ahonnan a nap pont a Szent Péter kupolája mellett megy le. Innen jött az ötlet, hogy megnézem a bazilika kupolájának lassú, naplementét követő kivilágítását.

Nagy meglepetésemre a tér eddigre szinte teljesen kiürült. Néhány ember sétálgatott a forgalom elől már évek óta elzárt területen, de a nap közbeni látványhoz képest nagyon kevesen. Annyira, hogy a tér bejáratánál, a Piazza Papa Pio XII (egykori Piazza Rusticucci) bejáratánál egy hatalmas sirály-sereg kezdett gyülekezni. A járókelők által meg-megzavarva időnként felriadtak, elrepültek, de lényegében ugyanazon helyen végigzajongták azt az időt, amíg lassan körbejártam a teret.

As I mentioned in the Vatican entry, the first day had to be improvised a bit: we walked from the Castel Sant’Angelo to the Vatican. Although not quite straightforward: with a short detour, I booked a table at one of the small restaurants in Borgo (Rione XIV), where I have been returning since June last year, whenever I can. Of course, during the day, the square in front of St. Peter (which can be divided into three different sections even after the road leading to it built in the second half of the 20th century) is crowded with people. It’s typically a long line in front of the security gates and on top of that, many viewers everywhere else.

But that changes for the evening. So far, people are either crossing to Trastevere or staying on the other side of the Tevere. After our dinner in Borgo, I decided to take a short detour through Via della Conciliazione again, now in the early evening light. Last summer I also had the opportunity to watch two sunsets with my colleagues from the top of the loggia of Palazzo Falconieri (perhaps Rome’s best vantage point), from where the sun goes down right next to the dome of St. Peter. Hence the idea to look at the slow, sunset enlightenment of the dome of the basilica.

To my great surprise, the space has been almost completely emptied so far. Some people have walked the streets closed to traffic for years now, but very few compared to the crowd during the day. So much so that at the entrance of Piazza Papa Pio XII (formerly Piazza Rusticucci), a huge army of seagulls began to gather. Disturbed by passers-by, they sometimes were alarmed and flew away, but they made noises in essentially the same place during I slowly walked around the space.

ROMA 20mm 2022 - Fri, June 17, 2022 - 20mm, photography, travel

San Carlo alle Quatro Fontane | Roma 20mm 2022

A Via del Quirinale-n két kicsi, de annál figyelemreméltóbb kis barokk templom is található: Bernini Basilica Sant’Andrea al Quirinale temploma és Borromini Chiesa di San Carlo alle Quatro Fontane temploma. A San Carlino-ban (ahogy utóbbit becézik a helyiek) először 2016-ban jártam, tavaly viszont mindössze egyszer sikerült bejutnom a templomba. De a szabálytalan kis saroktelekre épült templomocska már az első látogatásomkor megfogott és a két – sok szempontból összehasonlítható – épület közül messze ez tette a mélyebb benyomást bennem. Részletes elemzésbe nem szeretnék belemenni, akit érdekel, továbbra is tudom ajánlani Pogány Frigyes: Róma című könyvét.

Az utóbbi évben Borromini egy másik alkotásának felújítása kapcsán jártam többször a városban és bár a Palazzo Falconieri kapcsán a barokk mester „csak” egy jelentősebb átalakításban működött közre (aminek egy részét azóta már elbontották-átalakították), mégis érződik az a zsenialitás, akinek első (belső terek) és egyben utolsó (homlokzat) jelentős műve a San Carlino. A barokk stílus hallatán sokakban talán a rokokó túldíszítettsége vagy épp a falusi templomok egyszerűsége jut eszébe, holott a stílusra sokkal jellemzőbb ez a Borromini-épület. A díszítettség (Borrominire különösen jellemző módon) kimerül az architektúra mozgalmasságában és fény-árnyék játékában – az oltárt leszámítva majdnem minden kőszerű, egyszínű –, míg a konvex-konkáv felületekkel játszó elliptikus tér messze nem egyszerű, mozgást-szemlélődést kíván.

Ahogy a bevezetőben említettem, nem terveztem sok helyen és sokat fotózni, de a 20 mm adta lehetőségeket itt – feltéve persze, ha épp sikerül bejutni az épületbe – már az út előtt is szerettem volna kipróbálni. És végül nem csak a templom volt nyitva, hanem a kimondottan szűk kerengő is nyitva volt. A széles látószögű lencse ellenére viszont egyes fotók esetében a kis tér miatt még így is kisebb akrobata-mutatványokhoz kellett folyamodnom. Emellett a látogatás különleges élménye volt számomra az olasz vendégszeretet: a kerengőből visszafelé menet láttam, hogy a sekrestyében épp dolgozott valaki. Csak egy pillanatra akartam benézni a számomra addig még ismeretlen helyiségbe, amikor az illető észrevett, beinvitált, leültetett és kicsit beszélgetett a betévedő „turistával”.

Via del Quirinale is home to two small but really remarkable baroque churches: Bernini’s Basilica Sant’Andrea al Quirinale and Borromini’s Chiesa di San Carlo alle Quatro Fontane. I first visited San Carlino (as the latter is called by the locals) in 2016, but last year I only managed to get into the church once. The church, built on an irregular little corner plot, grabbed my attention on my very first visit, and from the two mentioned previously – which are comparable in many ways –, this made far deeper impression on me. I do not want to go into a detailed analysis.

In the last year I have visited the city several times due to the renovation of another work by Borromini, and although the Baroque master “only” was involved in a major transformation of the Palazzo Falconieri (part of his work has since been demolished or altered), the same genius is still present, whose first (interiors) and at the same time his last (facades) significant work is the San Carlino. Many might think the Baroque equals either the over-decoration of the Rococo or the simplicity of the village churches, although this Borromini building is much more characteristic of the style. The decoration (especially characteristical in Borromini’s works) is only present in the fluidity of the architecture and the playfullness of light and shadow – almost everything is stone-like, solid colors with the only emphasized exception of the altar –, while the elliptical space with alternating convex-concave surfaces is far from simple, it is oriented on discovery by movement.

As I mentioned in the introduction, I did not plan to take photographs in many locations or in great number, but I wanted to try the 20mm options here even before we departed – provided, of course, if we could just get into the building. And in the end, not only was the church open, but the specifically narrow cloister could be visited as well. However, despite the wide-angle lens, I still had to resort to smaller acrobatic stunts for some photos due to the smallness of the interior. In addition, this visit was a special experience for me about the Italian hospitality: on the way back from the cloister, I saw someone working in the sacristy. I only wanted to look into the room for a moment (which was unknown to me previously), when he noticed, invited, sat me down, and had a small conversation with the wandering “tourist”.

ROMA 20mm 2022 - Mon, June 13, 2022 - 20mm, photography, travel

Santa Maria Maggiore | Roma 20mm 2022

Ezt a bejegyzést egy vallomással kell kezdjem: az utolsó kép a címtől és a többitől eltérően 2021-ben készült és egy APSC-vázon, 35 mm-es objektívvel. Erre a kivételre viszont mégis szükségem volt. 2021. novemberében jártam egyik este a templomban úgy, hogy a Capella Sistinában (nem összetévesztendő a vatikáni azonos nevű kápolnával) épp zajlott a liturgia. Ekkor kezdett el igazán mozgatni az ókeresztény gyökerekkel rendelkező főtér kereszttengelyében álló későbbi bővítés.

Ne felejtsük, figyelemre méltó a háromhajós bazilikáris hosszház is, különös tekintettel az 5. és 13. századi mozaikokra. Ennek ellenére a mostani látogatásomnál talán már tudat alatt is eltérített a kereszttengelyben felépített, Domenico Fontana által tervezett késő-reneszánsz mellékkápolna. A két melléktér belmagassága jelentősen nagyobb a főhajóénál (ez a templomot körbesétálva is teljesen egyértelmű), emellett a kupolás teret erősebb természetes megvilágítása is kiemeli (borítókép). Az eredeti térszerkesztéshez képest a kereszttengely mindenképp nagyobb hangsúlyt kap, de a térhatás mindenképp különleges. Ahogy korok, szerkesztési rendszerek, különböző irányítottságú terek, eltérő fényviszonyok találkoznak.

Azóta többször gondolkodtam ezen a térkapcsolaton. Volt, hogy túlzónak éreztem. De jobban visszagondolva egyáltalán nem az. A térkapcsolat nem túl direkt, sőt a belső térben szinte az utolsó pillanatig nem is lehet látni a teret és a kezdeti betekintés is visszafogott. Így próbáltam visszaemlékezni a novemberi látogatásra: ekkor egyenesen a főoltár irányába mentem először és csak visszafelé figyeltem fel a Capella Sistinában zajló liturgiára, majd a térre. Ez aztán elgondolkodtatott azon, hogy az emlékeink és élményeink néha mennyire képesek még az amúgy objektívnek tűnő térérzékelésünket is befolyásolni…

First I have a confession to make: the last photo, contrary to the title and unlike all the others, was taken in 2021 and on an APSC body with a 35mm lens. However, I felt this exception is neccesary. One evening in November 2021, I visited the church while a liturgy was taking place in the Capella Sistina (not to be confused with the Vatican chapel of the same name). This was the point when I started to get interested in this transverse axis expansion of the basilica with early Christian roots.

Do not forget, that the three-nave basilica is also noteworthy, especially the 5th and 13th century mosaics. Nevertheless, on my current visit, the late-renaissance side chapel designed by Domenico Fontana, distracted me. The interior height of the two side spaces is significantly higher than that of the main nave (this is quite clear when walking around the church), and the domed space is also highlighted by the stronger natural light (cover image). Compared to the original spatial design, the transverse axis is definitely given more emphasis, but the spatial effect is definitely impressive. As ages, construction systems, spaces with different orientations, different lighting conditions meet.

Since then, I have thought about this spatial relationship several times. Sometimes I felt it exaggerated. But on second thought, I changed my mind. The spatial connection is not very direct, in fact it is not possible to see the space in the interior almost until the last moment and the initial insight is quite restrained. So I tried to recall my previous visit in November: then I went straight in the direction of the main altar first, only noticed the liturgy in the Capella Sistina going backwards and grasped the vastness of the space last. This, then, made me wonder how our memories and experiences can sometimes affect even our seemingly objective perception of space…

ROMA 20mm 2022 - Thu, June 09, 2022 - 20mm, photography, travel

Trastevere | Roma 20mm 2022

Trastevere. Reggel-napközben szinte még alszik. Késő délután kezd ébredezni és sötétedésig megtelik élettel. A Giancolo-dombra felkúszó keskeny macskaköves utcák a legváratlanabb pillanatban képesek kis levegőt venni a hirtelen feltáruló piazzákon. Bár a kis utcák is tele vannak éttermek teraszaival, de az élet igazán a tereken zajlik. A képek egy vacsorát követően, egy esti séta során készültek. Rossz ételt igazából sehol nem adtak elém itt, bár az olasz konyha és vendéglátás egyébként is a gyengéim közé tartozik. Viszont egy kellemes vacsora és közösen elfogyasztott üveg testes vörösbor után jól esett egy kis séta.

Különösebb téma nem hajtott a séta során, csak az éjszakai Trasteverét szerettem volna valahogy fotón visszaadni. A képek „előhívását” először színesen kezdtem, de a borítókép kivételével a színek nem voltak annyira karakteresek. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a képeket monokróm és ebben a pillanatban valahogy számomra élettel telibbé váltak. A borítókép esetében valahogy a tér hangulata (és úgy önmagában a római piazza, mint egy már-már tapintható jelenség) fogott meg, még akkor is, ha maga a tér nem a legforgalmasabb, legizgalmasabb a környéken. A kis barokk templom melletti terasz ernyőinek ragyogása azonnal felkelti a látogató figyelmét. A másik két kép már a városrész forgalmasabb kis utcáin készült, de különösen az első az, ami számomra a város hangulatát visszaadja. Szűk kis utca, kitelepült terasszal, a vacsorájukat és esti beszélgetéseket élvező vendégekkel. Majd egyszer csak érkezik egy motoros. Nem gyorsan, járókelőket kerülgetve, a gyalogosokkal békésen együtt hömpölyögve a macskakövön.

Valahogy ez a türelem tapasztalataim szerint az egész városra jellemző, nappal is. Mondjuk egy jó tanács: a nem lámpás zebra előtt ne várj arra, hogy megállnak az autók. El kell indulni, szinte vakon. Hittel, hogy majd megállnak. És meg fognak. (Esetleg kreálnak maguknak egy újabb sávot és megkerülnek téged.)

Trastevere. It is almost asleep in the morning and during the day. It begins to wake up in the late afternoon and from dusk becomes full of life. The narrow cobbled streets that climb Giancolo Hill are able to take a little breath in the suddenly unfolding piazzas at the most unexpected moments. Although the small streets are full of restaurant terraces, life really takes place in the squares. The pictures were taken after a dinner, during an evening walk. Bad food was never served to me anywhere here, although Italian cuisine and hospitality are among my weaknesses anyway. However, after a pleasant dinner and a bottle of full-bodied red wine, I enjoyed this short walk.

No particular subject drove me during the walk, I just wanted to capture Trastevere at night in photo. I first started “developing” the images in color, but with the exception of the cover image, the colors weren’t so characteristic. Then, guided by a sudden idea, I switched the images to monochrome and at that moment they somehow became fuller to me. In the case of the cover image, it somehow captured the atmosphere of the square (and the Roman piazza itself as an almost palpable phenomenon), even if the square itself is not the busiest, most exciting in the area. The sparkle of the terrace next to the small baroque church immediately catches the visitor's attention. The other two pictures have already been taken on the busier little streets of the district, but the first in particular is what gives me back the atmosphere of the neighborhood. Narrow little street, terrace of a random restaurant and guests enjoying their dinner and evening conversations. Then suddenly a biker arrives. Not quickly, avoiding passers-by, huddled peacefully along the cobblestones with pedestrians.

Somehow, in my experience, this patience is typical of the whole city, even during the day. Just a good piece of advice: don’t wait for cars to stop before a non-lantern crosswalk. You have to depart, almost blindly. Believing they will stop. And they will. (Although they may create another lane for themselves and bypass you.)

ROMA 20mm 2022 - Fri, June 03, 2022 - 20mm, photography, travel

Santi Ambrogio e Carlo al Corso | Roma 20mm 2022

A két kép az első nap vége felé készült, az aznapi túra egyik utolsó célpontjaként. A Basilica dei Santi Ambrogio e Carlo al Corso kapcsán a magyarok számára Liszt Ferenc miatt ugyan van egy kis kötődés (a zeneszerző itt tartotta volna második házasságát 1861-ben), a templom építészettörténetileg viszont nem jelentős (Pietro da Cortona kupolája Michelangelo Szent Péter-kupoláját idézi).

Ami igazán először felkeltette az érdeklődésemet, az nem elsősorban a – korban teljesen általánosnak tekinthető – tér volt, hanem a kupola tamburján besütő délutáni napsütés és a templom sötét felületeinek kontrasztja volt. Bár a barokk tér alapvetően mozgásra épít, a főhajó húz az oltár és a négyezeti kupola irányába, de a fény játéka ezt itt különösen felerősítette, transzcendenssé tette. Annyira, hogy az első képen először észre sem vettem az egyik padsorban helyet foglaló hölgyet. Nem tudom, hogy imádkozni jött-e, esetleg őt is először csak a délutáni fényjáték fogta meg, de hosszabb időt töltött bent a templomban.

Sajnos a róla készült kép végül túl szűk rekesszel készült, így a kupola fényjátéka a háttér homályában talán már túlzottan el is tűnik, a kép valahogy a hétköznapiságával, egyszerűségével a hibái ellenére is azonnal a kedvenceim közé került.

The two pictures were taken towards the end of the first day, in one of the last target of the day's tour. Although the Hungarians have a little attachment to the Hungarians due to Ferenc Liszt (the composer would have kept his second marriage here in 1861), the church in an architectural point of view is not significant (the dome of Pietro da Cortona is modelled after Michelangelo’s San Pietro).

What really caught my eyes in the first place was not primarily the space – which was considered to be completely general –, but the contrast of the afternoon sunshine and the dark surfaces of the interior. Although the baroque architectural space is often based on movement, the nave pulls towards the altar and the dome, but the lighting particularly enhanced this force of movement here and made the interior transcendent. So much so that in my first picture I didn't even notice the lady in one of the benches. I don't know if she came to pray, or maybe she was only caught by the afternoon light at first, but she spent a longer time in the church.

Unfortunately, the picture of her was eventually taken with too shallow depth of field, so the incoming light in the background may vanish in significance. However this picture – despite its flaws – immediately became one of my favorites its everyday simplicity.

ROMA 20mm 2022 - Tue, May 31, 2022 - 20mm, photography, travel

Vatican | Roma 20mm 2022

Mindjárt az első nap improvizálni kellett egy kicsit. Az egyik helyszín aznap épp zárva tartott, így a következő napi listáról szemezve a Via della Conciliazione-n keresztül Róma legismertebb (bár egyházi értelemben nem legjelentősebb) temploma felé vettük az irányt - mind az építkezésről, mind a tér megközelítésének élményszerű leírásáról ajánlom Pogány Frigyes 1969-es Róma című könyvét. A templomban – még a koronavírusos 2021-es nyári időszakban is – rengeteg látogató, de szokás szerint a belső megközelítése a már erősen megkopott kőburkolattal rendelkező oldalbejáratokon történik. Már a reneszánsz periódus képzeletbeli bejárata környékén voltam, amikor egyszer csak kinyílt a hatalmas középső kapu…

A távolban kereszttel a kezében egy fiatal pap vezet, őt három idősebb követi, végül egy hatalmas menet vonul a templomba énekelve, egészen a négyezetben lévő baldachinos oltárig. Eredetileg nem terveztem a templomban fotózni, sőt háromnegyed kettőig még egyetlen képet nem lőttem el. A gép ekkor már az oldalamon volt a 20 mm-es optikával, ami portréra mondjuk nem a legelső választásom lenne. Egy cseréhez így már kevés időm volt, de amíg a menet elért a közelembe, legalább volt idő kicsit a hangulatot ízlelgetni: a – nem teljesen – hétköznapi ünnepséget, a tömeg énekhangját és a templom terének égbe, Isten felé húzását. Aztán elkattant az első kép (borító). Nem csak az út során, hanem egyáltalán a géppel és az optikával. Tökéletes? Messze nem, de különleges. Számomra mindenképp: már az exponáláskor gondoltam, ez a kép valamilyen formában bele fog kerülni a végső válogatásba.

A második kép igazából nem különleges. A tér annál inkább. A Bernini-féle baldachin, majd a kupola – mely Bramante mellett végül Michelangelo számára is befejezetlen maradt – húzza a tekintetet a templom végső célja, az ég, Isten felé. Erre a fő- és kereszthajó méretes dongaboltozata csak még jobban ráerősít. A képpel még mindig csak ismerkedtem az optikával: ekkora térben és ilyen széles látószöggel könnyen elveszik az ember, vele együtt pedig a vízszint és a főtengely is. A borítóhoz hasonlóan a harmadik felvételben is van technikailag kivetnivaló, de ahhoz hasonlóan szintén azonnal a válogatásba került. A kép alsó részén lévő imára térdelt hívek – az optika torzításának is köszönhetően – a szemet az oltár előtt kereszttel megálló papra, majd a baldachinnal a kupola felé vezetik. Bár sem az énekekből, sem a liturgiából nem értettem semmit, a hangulat és érzés mégis életre szóló élmény. Számomra ezzel a három képpel illusztrálva.

Right on the first day we had to improvise a bit. One of the sights was closed that day, picking from the following day's route, we headed through Via della Conciliazione to Rome's most famous (though ecclesiastically not the most important) church. The church, even during the summer of 2021 effected by COVID, has plenty of visitors, but as usual, the interior is accessed through side entrances with already heavily worn stone paving. I was already around the by now imaginary entrance of the Renaissance period, when the huge central gate suddenly opened…

In the distance, with a cross in his hand, a young priest was leading, followed by three elder ones, and finally coming the crowd singing, all the way to the four-poster altar in the center. I didn’t originally plan to take photos in the church, and I didn’t even shoot a single picture until quarter to three. My gear was already on my side at the time with the 20mm optics attached, which for portraits would not be my very first choice. As I had little time for a switch, at least until the procession got close to me, I had time to taste the atmosphere a bit: the – not entirely - ordinary celebration, the singing of the crowd, and the pull of the church and dome to heaven, to God. Then the first picture (on cover) was shot. Not just on the trip, but alltogether with the gear and optics. Perfect? Not by far, but special. For me at least: already at the time of the exposure, I thought this image would end up in the final selection in some form.

The second picture is not at all special. The space is all the more so. The Bernini canopy and then the dome - which, in addition to Bramante, eventually remained unfinished for Michelangelo - draw the gaze towards the ultimate goal of the church, to the heavens, to God. The large vaults of the main and transverse naves only reinforces this. I was still just getting to know the glass with this image: in such a large space and with such a wide angle of view, one can easily get lost, and with them the horizon and the axis of the image. Like the cover, the third image is also technically objectionable, but similarly it was immediately included in my selection. Believers kneeling in prayer at the bottom of the picture - thanks to the distortion of the optics - direct the eyes to the young priest with the cross in front of the altar and finally to the dome. Although I did not understand literally anything from either the songs or the liturgy, this atmosphere and feeling is still an experience of a lifetime. For me illustrated with these three pictures.

ROMA 20mm 2022 - Fri, May 27, 2022 - 20mm, photography, travel

Intro | ROMA 20mm 2022

Az utóbbi néhány évben volt szerencsém több alkalommal is meglátogatni az Örök Várost. És bár valójában megismerni évek, akár évtizedek kellenének, de mostanra már egészen otthonosan mozgok az ismert és kevésbé ismert, de az építészettörténet szempontjából jelentős helyek környékén. A következő időszakban a legutolsó, 2022. májusi látogatásom felvételeiből fogok szemezgetni, egy-egy történetet-élményt megosztani.

A hat napos út során ugyan a fényképezőgép folyamatosan nálam volt, de szándékosan igyekeztem magam maximum napi egy „tekercs” (24-36 db, ami a filmes időkben még így is elég kimerítő) fotóra korlátozni, emiatt sokszor csak napi 1-2 helyszínen lőttem képeket. Bár végül így is kicsit túlléptem a saját magam által megszabott keretet (főképp egy-egy este felvételei miatt), mégis volt valami izgalmas ebben a korlátozásban. Kevesebb „monitor”, más nézőpont. Bár egy teljesen ismeretlen helyszínen valószínűleg ezt még kevésbé tudnám tartani, de a nagy memóriakártyákat sem feltétlen azért találták ki, hogy azokat mindig meg kelljen tölteni. Így is sikerült a szűkebb merítésben is számomra izgalmas és érdekes képet találnom.

Ezen túl – bár két objektív lapult végig a táskámban – az összes kép egy 20 mm látószögű objektívvel készült. A képeket csak a legszükségesebb mértékben fogom megvágni, de erre néhány alkalommal még akrobatamutatványaim ellenére is szükség lesz. Hogy miért 20 mm? Az első képek után éreztem azt, hogy ennek a városnak ez az emberi szemtől idegen széles látószöge jól áll, elsősorban a méretek, hatalmas terek miatt. És végül végig maradtam ennél a látószögnél, legyen szó külső térről, épületről, belső térről, de néha-néha akár környezeti portréról is. A legtöbb esetben a képek F4.0 rekesszel készültek, ennél szűkebben (F2.0-2.8-ig) elsősorban az esti képeknél merészkedtem csak.

Cover: Rodolfo Lanciani - Forma Urbis Romae

In the last few years, I have had the privilege to visit the Eternal City several times. And although it would actually take years, even decades, to get to know the city, but by now I am quite comfortable around the well- and lesser-known places that are significant for architectural history. In the next few posts, I will look at the images of my last visit in May 2022, to share a story, some experience.

During the six-day trip, I kept my camera with me all the time, but I deliberately tried to limit myself to a maximum of one "roll" per day (24-36 photos, which was still quite exhausting in film times), so I often only shot pictures 1-2 locations a day. Although I ended up a little beyond my own-set limit (mainly because of some nighttime shoots), there was still something exciting about that limitation. Fewer “screens,” a different perspective. Although in a completely unknown location probably I could keep this rule even less effectively, large memory cards were not necessarily invented to always have them filled tot he brim. Even so, I managed to find some exciting and interesting picture – at least for myself – even in this narrower selection.

In addition – although I always kept two lenses in my bag – all the images were taken with a 20mm wide-angle lens. I will only crop the images as much as necessary, but this is sometimes inevitable in spite of my occasional acrobatic stunts. Why 20 mm? After the first pictures, I felt that this wide view, which is foreign to the human eye, is perfect for this city, mainly because of the size, the huge spaces. So in the end, I stayed with this perspective, be it the exterior, buildings, interior, and occasionally even some environmental portraits. In most cases I used the lens around F4.0, and went F2.0-2.8 mostly for the nighttime shots or low-light environment.

ROMA 20mm 2022 - Tue, May 24, 2022 - 20mm, photography, travel

Lépj kapcsolatba: