Az utóbbi néhány évben volt szerencsém több alkalommal is meglátogatni az Örök Várost. És bár valójában megismerni évek, akár évtizedek kellenének, de mostanra már egészen otthonosan mozgok az ismert és kevésbé ismert, de az építészettörténet szempontjából jelentős helyek környékén. A következő időszakban a legutolsó, 2022. májusi látogatásom felvételeiből fogok szemezgetni, egy-egy történetet-élményt megosztani.
A hat napos út során ugyan a fényképezőgép folyamatosan nálam volt, de szándékosan igyekeztem magam maximum napi egy „tekercs” (24-36 db, ami a filmes időkben még így is elég kimerítő) fotóra korlátozni, emiatt sokszor csak napi 1-2 helyszínen lőttem képeket. Bár végül így is kicsit túlléptem a saját magam által megszabott keretet (főképp egy-egy este felvételei miatt), mégis volt valami izgalmas ebben a korlátozásban. Kevesebb „monitor”, más nézőpont. Bár egy teljesen ismeretlen helyszínen valószínűleg ezt még kevésbé tudnám tartani, de a nagy memóriakártyákat sem feltétlen azért találták ki, hogy azokat mindig meg kelljen tölteni. Így is sikerült a szűkebb merítésben is számomra izgalmas és érdekes képet találnom.
Ezen túl – bár két objektív lapult végig a táskámban – az összes kép egy 20 mm látószögű objektívvel készült. A képeket csak a legszükségesebb mértékben fogom megvágni, de erre néhány alkalommal még akrobatamutatványaim ellenére is szükség lesz. Hogy miért 20 mm? Az első képek után éreztem azt, hogy ennek a városnak ez az emberi szemtől idegen széles látószöge jól áll, elsősorban a méretek, hatalmas terek miatt. És végül végig maradtam ennél a látószögnél, legyen szó külső térről, épületről, belső térről, de néha-néha akár környezeti portréról is. A legtöbb esetben a képek F4.0 rekesszel készültek, ennél szűkebben (F2.0-2.8-ig) elsősorban az esti képeknél merészkedtem csak.
Cover: Rodolfo Lanciani - Forma Urbis Romae
In the last few years, I have had the privilege to visit the Eternal City several times. And although it would actually take years, even decades, to get to know the city, but by now I am quite comfortable around the well- and lesser-known places that are significant for architectural history. In the next few posts, I will look at the images of my last visit in May 2022, to share a story, some experience.
During the six-day trip, I kept my camera with me all the time, but I deliberately tried to limit myself to a maximum of one "roll" per day (24-36 photos, which was still quite exhausting in film times), so I often only shot pictures 1-2 locations a day. Although I ended up a little beyond my own-set limit (mainly because of some nighttime shoots), there was still something exciting about that limitation. Fewer “screens,” a different perspective. Although in a completely unknown location probably I could keep this rule even less effectively, large memory cards were not necessarily invented to always have them filled tot he brim. Even so, I managed to find some exciting and interesting picture – at least for myself – even in this narrower selection.
In addition – although I always kept two lenses in my bag – all the images were taken with a 20mm wide-angle lens. I will only crop the images as much as necessary, but this is sometimes inevitable in spite of my occasional acrobatic stunts. Why 20 mm? After the first pictures, I felt that this wide view, which is foreign to the human eye, is perfect for this city, mainly because of the size, the huge spaces. So in the end, I stayed with this perspective, be it the exterior, buildings, interior, and occasionally even some environmental portraits. In most cases I used the lens around F4.0, and went F2.0-2.8 mostly for the nighttime shots or low-light environment.